A feketefenyő károsítói

Gombabetegségek

Erdeifenyő tűelhalás (Sclerophoma pithyophila)
sclerophomapithyophillaTápnövény: erdeifenyő, feketefenyő.
Tünetek: elsősorban erdeifenyőn, de esetenként feketefenyőn is előfordul. A fertőzés nyáron következik be, a tünetek pedig röviddel a fertőzést követően megjelennek. Az idős és fiatal erdei- és feketefenyő állományokban egyaránt megtalálható. A hajtásvégeken, az 1 éves tűleveleken fertőz. A tűlevelek a csúcstól kezdenek el barnulni. A koronában mindenhol előfordulhat. A tűk alsó harmada sokáig zöld marad. Az első tünetek megjelenése július-augusztus.

Feketefenyő hajtáspusztulás (Sphaeropsis sapinea)
sphaeropsissapineaSphaeropsissapinea2Tápnövény: feketefenyő.
Tünetek: a feketefenyőn (Pinus nigra) hajtás és tűelhalás okoz. A tűleveleken, a tobozokon és a hajtásokon figyelhetők meg a gomba termőtestei. A 20–30 évnél idősebb állományokban károsít. Az ágak végén, az új hajtásokat fertőzi. Jellegzetes tünet a rövidebb, vöröses tűk, pamacsos hajtásvégek kifejlődése. Az egész tűlevél egyöntetűen vörösödik. A koronában mindenütt előfordulhat. Májustól júliusig fertőz, a tűlevelek teljes kifejlődéséig.

Erdeifenyő tűkarcgomba (Lophodermium pinastri)
Tápnövény: erdeifenyő, feketefenyő csemeték.
Tünetek
: fiatal és idősebb állományokban, karácsonyfa telepeken is fertőz. Elsősorban idősebb (1–3 éves) belső tűleveleken jelentkezik. A lombozat szürkül, a tűleveleken vörösesbarna foltok keletkeznek, amelyek erős fertőzés esetén összefolynak, az egész tű elvörösödik, fekete harántcsík képződik rajta. A fertőzött elhalt tűk normális méretűek. A fertőzés ideje május-június-július, az új tünetek szeptember–októberben jelennek meg. A március végére megvörösödött tűk többnyire június elejéig lehullanak.


Fenyőilonca (Rhyacionia buoliana)
rhyacioniabuolianaTápnövény: erdei- és feketefenyő.
Tünetek: kis hernyó eleinte a tűlevél hüvelyeit fogyasztja, majd a rügybe fúrja magát, és itt telel át. Tavasszal a rügyeket rágja. A hajtások meggörbülnek, ún. postakürt jön létre. Tavasz a fő károsítási időszak.

 






Fenyődarázs félék
neodiprionsertiferFenyőrontó darázs (Neodiprion sertifer)
Fésűs fenyődarázs (Diprion pini)

Tápnövény: erdei- és feketefenyő.
Jelentőség: a nagyobb kártételt Magyarországon a fenyőrontó darázs okozza. A lárvák a másodéves tűket teljesen lerágják, csak a tűcsonkokat hagyják meg. A fésűs fenyődarázs olykor az első éves tűket rágja le. Jelentős növedékbeli veszteséget okozhatnak, egyes fák pusztulását okozhatják. Április-május, ill. augusztus-szeptemberben okoz kárt.
Fejlődés: a fésűs fenyődarázs 2, a fenyőrontó darázs 1 nemzedékes.

 

 











Nagy fenyőormányos (Hylobius abietis)


Tápnövény
: valamennyi fenyőfajon károsít.
Jelentőség: a kártételt a bogarak rágása okozza a fenyőcsemeték kérgén, gyökérfőjén. Károsíthatja a fiatal hajtásokat is, ami gyantafolyást, a fa legyengülését és teljes pusztulását okozhatja. A lárvák az elhalt fában fejlődnek. Egész tenyészidőszakban károsít.

Szúfélék
ipssexdentatusHatfogú szú (Ips sexdentatus)
Nagy fenyőháncsszú (Myelophilus piniperda)
Betűzőszú (Ips typographus)
Rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus)
Firkáló fenyőszú (Polygraphus polygraphus)

Tápnövény: erdei-, fekete-, luc- és vörösfenyő fajok.
Jelentőség: a törzs vastag kérgű részében károsítanak. Gyakori és veszélyes kártevők, a legveszélyesebbek a hatfogú szú, nagy fenyőháncsszú. A hatfogú szú rossz termőhelyen élő fákon károsít. Nagymértékű károsításánál a faanyag kékülése felgyorsul.
A nagy fenyőháncsszú alacsony egyedszám mellett is károkat okozhat. A kéreg alatt rág, majd a friss hajtásokon, melynek következtében az ágak lekonyulnak, letörnek, télen pedig telelő rágást is folytat a gyökfőben.
A vékonyabb ágrészekben elsősorban a rézmetsző szú károsítása a gyakoribb.
Lucfenyveseink leggyakoribb és legveszélyesebb kártevői az betűzőszú, rézmetsző szú, firkáló fenyőszú. A betűzőszú a vastag ágakon, törzseken rág, a másik két faj a vékonyabb ágakon és a koronában fordul elő.
A kártétel ideje áprilistól többnyire szeptemberig tart.

Fenyő-takácsatka (Oligonychus ununguis)
oligonychusTápnövény: ciprus, hamisciprus, vörösfenyő, boróka, fekete- és erdeifenyő, lucfenyő, puszpáng, japánciprus, cédrus
Jelentőség: száraz környezetbe ültetett örökzöldek egyik leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. A szívogatás hatására a tűleveleken sárga apró pontok jelennek meg, majd a tűlevelek lehullanak. Szövedék borítja a károsított leveleket.
Fejlődés: soknemzedékes. A fás részeken telel. A lárvák kelése április elejétől várható.