A lucfenyő károsítói

Kártevők

Ezüstfenyő-levéltetű (Elatobium abietinum)
elatobiumTápnövény: ezüstfenyő, lucfenyő, a szitka luc- és cukorsüvegfenyő.
Jelentőség: főleg a száraz, déli kitettségű, széltől védett területeken élő fák veszélyeztetettek. Az ezüstfenyő idősebb tűlevelein szívogat. A növénybe juttatott toxikus nyál hatására a tűlevelek gyakran gyűrű alakban sárgulnak, ami később az egész tűre kiterjed. A sárgára színeződött tűlevelek elbarnulnak és lehullanak. A levéltetű az egész fa koronáját képes ellepni és károsítani. A kártétel létrejötte gyors lefutású.
Fejlődés: többnyire a tojások telelnek át az ezüstfenyőn. Tavasszal az ezekből kikelő szárnyatlan alakok tavasszal március végétől károsítják a tűleveleket. A szárnyas egyedek április végén, május elején tömegesen telepedhetnek át új növényegyedekre.

Fenyő-gubacstetvek
Lucfenyő-gubacstetű (Adelges abietis)
Zöld fenyő-gubacstetű (Adelges viridis)
Kis lucfenyő-gubacstetű (Adelges laricis)

adelgesTápnövény: lucfenyő, vörösfenyő.
Jelentőség: a fiatal lucfenyőn az 1-2 cm-es gubacsok gyakoriak. A kedvezőtlen (száraz) környezetbe ültetett lucfenyőkön nagyobb eséllyel telepednek meg a gubacstetvek. A lucfenyőn mindhárom faj okozhat gubacsot.
A vörösfenyőn a levelek szívogatásával a mészharmaton megtelepedő korompenész megjelenésével a zöld fenyő-gubacstetű és a kis lucfenyő-gubacstetű okozhat károkat, a károsított tűlevelek meggörbülnek. A jelenlétük a testüket borító hófehér viaszváladék alapján könnyen felismerhető.
A kis lucfenyő-gubacstetű a lucfenyő hajtásának végén hozza létre gubacsát, így a hajtás nem képes túlnőni azon. Ezzel szemben a zöld fenyő-gubacstetű és a lucfenyő-gubacstetű fajok gubacsát a hajtás túlnövi. A két utóbbi faj gubacsát nem lehet egymástól elkülöníteni.
Fejlődés: a lerakott tojásokból kikelő lárvák a fiatal tűlevelekre vándorolnak, ahol azok tövén gubacsot hoznak létre. A gubacsban kifejlődő szárnyas egyedek a vörösfenyőre vándorolnak. Gazdacserés fajok ősszel repülnek vissza a lucfenyőre.

Pajzstetvek
physokermesKis lucfenyő-pajzstetű (Physochermes hemichryptus)
Nagy lucfenyő-pajzstetű (Physochermes piceae)
Örvös fenyő-pajzstetű (Physochermes inopinatus)

Tápnövény: lucfenyőn, ezüstfenyő.
Jelentőség: az elágazódásoknál örvszerűen találhatók meg a pajzstetvek. Kávészemekre emlékeztetnek. A kirajzó lárvák a tűleveleket szívogatják. Nagy mennyiségű mészharmatot ürítenek.
Fejlődés: 1 nemzedékűek. A lárvák a tűleveleken telelnek. A lárvák rajzása júliustól szeptemberig tart.


Sodrómolyok
Lucfenyőtű-sodrómoly (Epinotia nanana)
Lucfenyőtűfészek-sodrómoly (Epinotia tedella)

Tápnövény: lucfenyő fajok.
Jelentőség: déli kitettségű területekre ültetett növényeken gyakori és jelentős kártevők. A lárvák a tűleveleket kiodvasítják, majd egymáshoz szövik őket. A finom szövedék a károsított tűleveleket a növényen tartja.
Fejlődés: 1 nemzedékes fajok. A lucfenyőtű-sodrómoly májustól, a lucfenyőtűfészek-sodrómoly júniustól rajzik.

Fenyő-takácsatka (Oligonychus ununguis)
oligonychusTápnövény: ciprus, hamisciprus, vörösfenyő, boróka, fekete- és erdeifenyő, lucfenyő, puszpáng, japánciprus, cédrus
Jelentőség: száraz környezetbe ültetett örökzöldek egyik leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. A szívogatás hatására a tűleveleken sárga apró pontok jelennek meg, majd a tűlevelek lehullanak. Szövedék borítja a károsított leveleket.
Fejlődés: soknemzedékes. A fás részeken telel. A lárvák kelése április elejétől várható.

Lucfenyő levéldarázs (Lygaeonematus abietinus)
Tápnövény: lucfenyő, ezüstfenyő, szerb lucfenyő, jegenyefenyő
Jelentőség: főleg fiatal állományokban, karácsonyfa telepeken, de középkorú állományokban is okozhat károkat a tűlevelek lerágásával. Tavasszal a lerágott tűlevelű hajtások lankadnak, megvörösödnek, később megbarnulnak. Májustól júniusig károsít.

Nagy fenyőormányos (Hylobius abietis)
Tápnövény: valamennyi fenyőfajon károsít.
Jelentőség: a kártételt a bogarak rágása okozza a fenyőcsemeték kérgén, gyökérfőjén. Károsíthatja a fiatal hajtásokat is, ami gyantafolyást, a fa legyengülését és teljes pusztulását okozhatja. A lárvák az elhalt fában fejlődnek. Egész tenyészidőszakban károsít.

Szúfélék
ipssexdentatusHatfogú szú (
Ips sexdentatus
)
Nagy fenyőháncsszú (Myelophilus piniperda)
Betűzőszú (Ips typographus)
Rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus)
Firkáló fenyőszú (Polygraphus polygraphus)

Tápnövény: erdei-, fekete-, luc- és vörösfenyő fajok.
Jelentőség: a törzs vastag kérgű részében károsítanak. Gyakori és veszélyes kártevők, a legveszélyesebbek a hatfogú szú, nagy fenyőháncsszú. A hatfogú szú rossz termőhelyen élő fákon károsít. Nagymértékű károsításánál a faanyag kékülése felgyorsul.
A nagy fenyőháncsszú alacsony egyedszám mellett is károkat okozhat. A kéreg alatt rág, majd a friss hajtásokon, melynek következtében az ágak lekonyulnak, letörnek, télen pedig telelő rágást is folytat a gyökfőben.
A vékonyabb ágrészekben elsősorban a rézmetsző szú károsítása a gyakoribb.
Lucfenyveseink leggyakoribb és legveszélyesebb kártevői az betűzőszú, rézmetsző szú, firkáló fenyőszú. A betűzőszú a vastag ágakon, törzseken rág, a másik két faj a vékonyabb ágakon és a koronában fordul elő.
A kártétel ideje áprilistól többnyire szeptemberig tart.